Múlt héten sztoriban kérdeztelek titeket, hogy három eset közül melyiket mutassam be, és kettő is nagyon sok szavazatot kapott. Úgyhogy most ezek közül az egyikkel kezdem: egy csámpásan járó óvodás kisfiú történetével.
(És egy gyors kitérő: ha esetleg személyesen is találkoznál velem, most szombaton, 2026. április 18-án a Lurdy Házban leszek a Súlyfordító napon kiállítóként, déltől – de most vissza a témához.)
Ez a fiú nagycsoportos óvodás, és a szülei régóta tudatosan figyelik a mozgását. Ami feltűnt nekik:
nem folyamatosan csámpázik, hanem csak néhány lépésenként, futásnál azonban feltűnőbb. Ez már önmagában egy fontos információ.
Minden járáskép más és más. Mindig fontos tudnom, hogy mikor, milyen helyzetben és milyen gyakran jelenik meg a probléma, amit a szülő lát.
Egy ilyen esetben nem csak a járást nézem meg önmagában, hanem az egész mozgásszervrendszert:
Ez azért fontos, mert a járás mindig egy komplex működés eredménye, és általában nem egyetlen okra vezethető vissza egy probléma.
A jó hír: ebben az esetben nem találtam olyan eltérést, ami komolyabb beavatkozást igényelne.
Kivételesen ez volt az a helyzet, amikor a mozgás furcsának tűnik, de mégsem jelent komolyabb gondot.
Itt jön a képbe az, amit gyakran alábecsülünk:
👉 növekedési ugrás
👉 testsúly változása
👉 mozgásdinamika (pl. “odacsapja” a lábát járásnál)
Ez a kisfiú az utóbbi időben sokat nőtt, nemcsak magasságban, hanem súlyban is. Itt kiemelném, hogy mindig körültekintőnek kell lennünk, mielőtt bárkit megbélyegzünk a súlya miatt, vagy kéretlen tanácsokat adunk azelőtt, hogy a teljes képet és a családi dinamikát látnánk. Ő ráadásul aktívan sportol, tehát egy alapvetően jól terhelhető, erős gyerekről van szó.
Egyszerűen most egy olyan fázisban van, ahol a rendszere még nem érte utól a változásokat.
Sajnos nem mindenkinek tudok egyszerű útmutatást adni. Van, hogy összetettebb problémával állunk szemben. A csámpás járást okozhatja izomfeszesség, ortopédiai eltérés, neurológiai probléma, fennmaradt csecsemőkori reflexek, nem megfelelő cipőválasztás és életmód, és persze ezek kombinációja. A megoldás lehet gyógytorna, manuális kezelés, kinesiotape, és így tovább.
Ez az a pont, ahol a legtöbb szülő teljesen elveszik: Barefoot cipő? Vékony vagy vastag talp? Szupinált cipő?
Rengeteg trend és egymásnak ellentmondó vélemény kering, de fontos tudni, hogy nincs univerzálisan jó vagy rossz cipő (de vannak kifejezetten rossz cipők).
Ebben az esetben például nem barefoot cipőt javasoltam, hanem egy kicsit párnázottabb talpút, mert:
Ez szembemegy a mostani, általános szülői trendekkel, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ajánlottam ezt a megoldást, de ez volt a szakmailag megalapozott véleményem. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól mindig ilyen érdemes hordania, de a következő 3-6 hónapban ez javasolt).
A feltételem az volt, hogy a cipő elöl legyen széles, ne szorítsa a lábujjakat.
Ebben az esetben:
De figyelem! Nem mindenkire érvényesek ugyanezek a tanácsok és cipőjavaslatok.
Fontold meg szakember (gyógytornász, konduktor) felkeresését, ha:
A két legkedvezőbb és leggyorsabb lehetőség a telefonos Mini konzultáció és az e-mailes Mini MozgásTükör. Mindkettőnél kérdőívet töltesz ki és küldesz videókat.
Személyesen Szentendrén, 2026. ősztől pedig Szentendre környékén és Budapest északi részén is tudsz velem találkozni.
