Szeretnék helyretenni egy fontos gondolatot benned, anyaként és szakemberként is.
Manapság mindenből tudományt csinálunk. A gyereknevelés bonyolulttá vált. Hozzátáplálás, szobatisztulás, válaszkész nevelés, szoptatás, kismamajóga, mindennek utána kell járni. A sok hasznos információ mellett azonban könnyen megtörténhet, hogy nem csak az előnyeit látjuk, hanem felmerül bennünk, hogy mennyi mindent elronthatunk, ne adj’ Isten már el is rontottunk. Ezt a gondolatot szeretném ellensúlyozni az én mozgásfejlődési szemszögemből.
Az anyaságban mindenre figyelni kell, minden új és mégis…mire megszokod, addigra minden változik. Az elérhető információ végtelen, és egymásnak ellentmondanak.
Tudom milyen érzés, hogy “na, még ezt is figyelni kell” és hogy “bárcsak tudtam volna”. Hiába volt mögöttem 7 év szakmai tapasztalat, fogtam 1000 újszülöttet, mégis az internetet bújtam éjjelente és megmutattam a kisfiamat a kollégáimnak, mert időnként én is összezavarodtam és bizonytalan voltam.
A mozgásfejlődés nem fekete és fehér, és az egészségügy sem egy egzakt terület. Ezt tudomásul kell vennünk. Minden szakember egy kicsit a maga személyes tapasztalatain keresztül, a saját szakterülete szemüvegén keresztül látja a gyerekeket. Ez az egyik oka, hogy olyan sok ellentmondással találkozunk. Ráadásul a gyerekneveléshez egy kicsit “mindenki ért”, mert a világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy a társadalom és az egyén gondoskodik a felnövekvő generációról.
Pár gondolat a tanácsadás folyamatáról, és hogy miért hiszek benne, hogy nem rontod el:
Amikor nincs szükség terápiára, csak tanácsadás keretein belül dolgozunk, akkor az a cél, hogy megpróbáljunk minél több dolgot megelőzni, ami a KAPACITÁSUNKON belül van. Nem minden családban megoldható, hogy ezekre figyeljenek, mert túlterheltek, több gyerek van, és így tovább. Ezt nekünk szakembereknek is figyelembe kell vennünk. Természetesen ha olyan jellegű probléma van, ami terápiát igényel, akkor elő kell teremteni a föld alól is a kapacitást, hogy segítsünk a nehézségekkel küzdő gyereknek. De ez egy másik történet.
Magyarországon számos módszer létezik, amivel későbbi életkorban is lehet dolgozni, ha egy bizonyos probléma megmarad vagy időnként visszatér. Előzzük meg, amit tudunk, de ha nem sikerült, akkor van B terv!
A gyerekek sokminden “kitornáznak, kimozognak magukból”. Ha azt mondom, hogy majd kinövi, az egy passzív folyamatra utal, amikor hátradőlök, becsukom a szemem és lesz, ami lesz. De ha azt mondom, hogy kimozogja magából, akkor arra utalok, hogy mi igenis segíthetünk neki tudatos jelenléttel, a környezet, a játéktér és a lehetőségek alakításával. Ez kulcsfontosságú a tanácsadás folyamatában.
Nekem nem az a célom, hogy még több terhet rátok rakja. Előfordulhat, hogy te ezt éled meg, de tudnod kell, hogy engem más vezérel.
Van egy zárt csoportom, ahová a már hozzám járó családok csatlakozhatnak. Ebben a csoportban olyan ötleteket igyekszem mutatni, amivel nem leszel túlterhelve. Ez a csoport a támogatásról szól, nem terápiáról. A terápia egy másik, komolyabb folyamat, ott többet bele kell tenni. De a tanácsadásban az a célom, hogy olyan ismereteket kapj, amire tudsz támaszkodni, amivel magabiztosan, otthoni környezetben is segíteni tudod a babád mozgásfejlődését.
Ez a csoport azt a célt szolgálja, hogy ha van idegszálad, akkor az ott hallható tanácsokkal otthon is segíthess, vagy az ismeretek birtokában már egy új mozgásfejlődési szakasz elején úgy tudod szervezni a környezetet, hogy megelőzd a lehetséges nehézségeket.
Ha tele van a hócipőd és mentálisan kimerültél, akkor tedd félre egy kicsit ezt az egészet és szusszanj… és ha megpihentél, térj vissza és tedd bele, amit tudsz. 🙂
