Gyakran érkeznek hozzám szülők azzal, hogy „csak” szeretnék tudni, hogy minden rendben van-e a gyermekük mozgásfejlődésével. Sokan konkrét kérdésekkel érkeznek: mikor kellene már másznia, nem túl furcsa-e, ahogy ül, vagy miért nem áll fel még.
Az állapotfelmérés ilyenkor valóban a mozgás megfigyelésével indul. De a mozgás soha nem értelmezhető önmagában. A mozgás ugyanis nem egy különálló sziget – szorosan összefügg a gyermek idegrendszeri érettségével, érzékelésével, izomtónusával, reflexeivel, sőt, a kommunikációjával és a mindennapi rutinjaival is.
Előfordul, hogy a vizsgálat közben azt látom: a mozgásbeli eltérés csak egy tünet, nem az alapvető probléma. Ilyenkor például kiderülhet, hogy:
Ilyenkor nem az én mozgásfejlesztésem a legelső feladat, hanem az, hogy a gyermek a megfelelő szakemberhez kerüljön – akár orvoshoz, akár más típusú terápiára.
Amikor a szülők azt kérdezik, hogy „rendben van-e a gyerek mozgása”, én nem tudok nyugodt szívvel egyetlen mondatban felelni. Ez nem azért van, mert bonyolítom a dolgokat, hanem mert a mozgás egy sokkal nagyobb rendszer része.
Ha nem vesszük figyelembe a teljes képet, akkor előfordulhat, hogy a látható mozgásproblémát csak „tüneti kezelésben” részesítjük, miközben a háttérben marad az igazi ok. Ez hosszú távon késleltetheti a fejlődést, vagy újabb nehézségeket okozhat.
Az állapotfelmérés során mindig az egész gyermeket nézem:
Ez a szemlélet biztosítja, hogy valóban a gyermek érdekében hozzunk döntéseket, és ne csak egy látható problémára fókuszáljunk.
